Krisztusban Kedves Testvérek!

Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Szentháromság-vasárnap vigiliáján elhangzott prédikációja (2020. június 6.)

Szentháromság vasárnapján, az evangéliumban, meglephet bennünket egy kijelentés. Azt olvassuk Szent Jánostól, hogy “sok mondanivalóm volna még”, így búcsúzik Jézus, azt mondja: “majd eljön az Igazság Lelke, ő elvezet benneteket a teljes igazságra”.

Hát hiányos lett volna Jézus kinyilatkoztatása? Félbeszakadt volna a tanítása? Benne rekedt volna még a mondanivaló? Úgy vetett véget a kereszthalál az életének?

Nem véletlen, hogy felmerültek az ősegyházban, az ókeresztény egyházban olyan gnósztikus irányzatok, akik ezt vallották. Azt mondták, Jézus nem mindent mondott el nyilvánosan. Hanem vagy folytatódik a kinyilatkoztatás tovább az ő halála és feltámadása után is, vagy voltak neki titkos tanításai is, amit külön adott vagy ad tovább.

Itt azonban nem erről van szó. Jézus azt is mondja, másutt az evangéliumban, hogy “barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek”.

Hogyan egyeztetjük össze ezt a kettőt? A választ megadja rá – részben a mai evangélium – részben az egyház teljes hagyománya. Az evangélium azt mondja, hogy a Szentlélek a teljes igazságra vezet el. Nem azt mondja, hogy további igazságokra, hogy több igazságra, hanem a teljes igazságra.

Mi az, amit a tanítványok a Szentlélek megvilágosításával utólag látnak meg? Nagyon sok minden abból, amit Jézus is tanított nekik. Megértésben gyarapodnak. Már a feltámadás után látjuk azt, hogy megértik lassan – például az emmauszi úton a tanítványok – az Írásoknak az értelmét. Vagy később a Szentlélek megvilágítja őket, hogy észrevegyék: az Ószövetségben már előre benne voltak azok a jelek, amelyek Krisztus életében, halálában, tanításában beteljesedtek. Tehát nem mennyiségi többletet ad hozzá a Szentlélek Jézus tanításához, hanem a megértésünket mélyíti el. Jézusnak a tanítása teljes volt, mindent átadott, amit az Atya az emberiséggel közölni akart. Csak mi, mi vagyunk olyanok és mi voltunk olyanok, hogy nem értettünk meg mindent. Ezért is újra meg újra felmerül már magában a Szentírásban is, hogy a tanítványok keményszívűek, a tanítványok nem értik, amit tanít, hogy utólag, majd a feltámadás után értik csak meg. Ennek a megértésnek a művét munkálja bennünk a Szentlélek. És ahogyan az új és új történelmi helyzetek, az új és új viták és tévedések bombázzák azt az egy és teljes igazságot, amit Jézus ránk hagyott, úgy kényszerül rá az Egyház mindig, hogy a Szentlélek vezetésével mélyebben átgondolja és az Ő segítségével mélyebben meg is értse Krisztusnak a tanítását.

Ennek az egyre mélyülő megértésnek egy gyönyörű példája magának a Szentháromságnak a titka és a hite.

Csírájában ott vannak már a Szentháromságos utalások az Ószövetségben is. A mai ószövetségi olvasmányban az isteni Bölcsességgel találkozunk. Azzal a Bölcsességgel, amelyet Isten Lelkével is azonosít a szerző, hisz azt mondja róla, hogy ő lebegett ott a vizek felett a teremtéskor. A Genezisben pedig az áll, hogy az Úr Lelke lebegett a vizek felett.

Ugyanakkor azonban, úgy beszél ez az ószövetségi szakasz az isteni Bölcsességről, mintha az a legelső teremtmény lenne. A születést, az öröktől való születést, a Fiúnak és a Szentléleknek a származását nem fejti ki, nem tudja megmutatni még ez az ószövetségi szakasz. Jézus már másképpen beszél erről. Ő sokszor mondja, hogy “Én és az Atya egy vagyunk”. Itt, a mai evangéliumban is: ami az Atyámé, az az enyém is. Megdicsőít engem a Szentlélek, mert az enyémből veszi, amit hirdet nektek.

A Szentháromság tanítását aztán az Újszövetség kijelentései alapján fokozatosan értette meg az Egyház. Sőt a mai kultúrának a személy fogalmát is a Szentháromsággal kapcsolatos töprengések és viták között dolgozta ki az emberiség.

Mert mi az, ami Istenben egy és mi az, ami három benne? És ami benne három, arra találták meg a személy fogalmát. Ma mennyire tiszteljük a személy fogalmat, az emberről sem tudunk szebbet és nagyobbat mondani, mint azt, hogy személy.

Így van ez valahogy a megértéssel. A Szentírásban, Jézus tanításában, ott a teljes igazság, de a Szentlélek segítségével egyre mélyebben meg kell, hogy értsük, fel kell, hogy dolgozzuk azt.

Így jutott el az Egyház a Szentháromság megvallásának teljes gazdagságához, és így kell eljutnunk nekünk is arra, hogy bekapcsolódjunk a Szentháromság szeretetközösségébe. Isten nem végtelenül távoli, önmagába zárt valóság, hanem szerető személyek egysége. Erre a szeretetre hívja az embert is. Azt akarja, hogy egymásra figyelő, egymás javát akaró közösséget alkossunk. Magát a családot is a Szentháromság képmásaként hívta létre. Így tanulhatjuk meg a hiteles szeretetet, így kapcsolódhatunk be az ő életébe is. Ehhez kérjük a találékonyságot és az erőt a Szentlélek Úristentől, akit a keresztség és a bérmálás szentségében mindnyájan megkaptunk. Ámen.